Máté György az ország első komplex művelődési intézményének dolgozójaként került Szentendrére, bő negyven évvel ezelőtt. Pályája során sokoldalú kapcsolatot épített ki a várossal. A szentendreiek közül sokan elmondhatják, hogy személyében remek kollégát, művelt és tájékozott szakembert, mindig segítőkész barátot, Szánthó Imre kifejezésével élve: igazi „várostársat” veszítettünk. Egy darabka „szentendreiséget”, ami többé már nem pótolható.

Az alábbi szakmai életrajzot a felesége által korábban összeállított biográfiák felhasználásával, az újabb adatokkal kiegészítve közöljük.

Máté György Adonyban született, 1930. december 26-án. Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend által alapított székesfehérvári Szent István Gimnáziumban folytatta. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-könyvtár szakon végzett, 1954-ben.
Rövid ideig dolgozott Sárospatakon, Miskolcon, Budapesten, Fonyódon. 1959–1975: könyvtárvezető a Csepel Autógyár szakszervezeti könyvtárában, Szigetszentmiklóson. 1975–1990: könyvtáros, majd tudományos főmunkatárs a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban, Szentendrén. 1991-ben vonult nyugdíjba, de ez korántsem jelentette pályafutásának végét.
1974-ben a művelődési miniszter a kimagasló szakmai teljesítményt nyújtó könyvtárosoknak járó Szabó Ervin-emlékéremmel tüntette ki. 1983-ban honismereti tevékenységéért Ortutay Gyula-emlékéremmel jutalmazták. 1998-ban Pro Urbe Szentendre-díjat kapott.
Tagja volt többek között a Szentendre díszpolgára és a Pro Urbe Szentendre kitüntetések adományozására javaslatot tevő bizottságnak, valamint sok civil szervezetnek, mint például a Bükkös-patak Baráti Kör, a Castrum Baráti Kör, a Püspökmajor Lakótelep Baráti Kör, a Szentendrei Könyvklub.

A könyvtáros és népművelő
A Csepel Autógyár központi könyvtárában ő volt az első szakképzett könyvtáros. Az 1956-ban feldúlt állományt rendbe rakta, gyarapította, újraindította a fiókkönyvtárak működését. 1961-ben a könyvtár a gyár új művelődési központjában kapott helyet. Máté György maga tervezte meg a szép, nagy teremkönyvtár térkialakítását és berendezését (erre élete végéig büszke volt). Másfél évtizedes szigetszentmiklósi tevékenység
e alatt az olvasók száma megháromszorozódott. Irodalom- és zenebarát kört, kiállításokat szervezett. Meghívására a magyar irodalom olyan jeles képviselői vettek részt az író-olvasó találkozókon, mint Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Fodor András, Horgas Béla, Képes Géza, Kormos István, Nagy László, Tornai József. Vezetése alatt a könyvtár két ízben is elnyerte a kiváló könyvtár címet.
Szorosan vett könyvtárosi tevékenysége mellett részt vett több országos szakmai irányelv kidolgozásában. Több száz könyvismertetése, szakmai és kulturális témájú cikkei jelentek meg különböző folyóiratokban.

Négy évtized Szentendrén
1975-ben meghívják csoportvezetőnek az akkor létesült Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárba, Szentendrére. Két éven át vezeti a megyei könyvtár olvasószolgálati csoportját, majd tudományos munkatársi beosztást kap. Néprajzi, helytörténeti ismeretterjesztő előadássorozatot, évenként reprezentatív honismereti napot rendez, előadónak fölkutatja a téma legjobb ismerőit. Nyaranta ifjúsági honismereti-ökológiai táborozást vezet a Pilisben, az ökológus Szentendrey Géza közreműködésével. Érdeklődése egyre inkább Szentendre története felé irányul.
1977-től hat éven át szerkeszti a Szentendrei Műsort. A korábban csak a művelődési házi programokat közlő füzetet kulturális folyóirattá fejleszti. A kiadványban közölt tanulmányok ma már forrásértékűek. Ezzel kezdődik több évtizedes szerkesztői tevékenysége.
Megtervezi és lebonyolítja a négyévfolyamos Pest Megyei Honismereti Akadémiát (1981–1985). A megye amatőr helytörténészei ilyen képzésben sem előtte, sem azóta nem részesültek. Tevékenységével megalapozza a
földrajzinév-gyűjtést Szentendrén és Pest megyében. Lefordíttatja a szentendrei születésű Szofrics Pál Momentumok Szentendre múltjából és jelenéből című, szerb nyelven írt könyvét, mely különleges értékű, szerb szempontú forrása a város történetének. (Sajnos máig nem került kiadásra.)
Feleségével, Bágyoni Szabó Emesével (1943–2013), a Lakótelepi Klubkönyvtár vezetőjével kiállítássorozatot rendez, amelyhez megnyeri a szentendrei művészek legkiválóbb képviselőit. A házimuzsikálás hagyományát felélesztő zenebarát klub rendezvényeivel – a képzőművészet-centrikus városban – előrevetítik a Szentendrei Kamarazenekar megalakulását.

A szerző, szerkesztő és várostörténész
Helytörténeti vonatkozású írásai jelentek meg többek között a Népművelés, a Pest Megyei Hírlap, az Új Pest Megyei Hírlap, a Szentendre és Vidéke, valamint az Új Szentendrei Hírlap című lapokban.
Alapító szerkesztője volt 1987-ben és 1988-ban a Szentendre és Vidéke című lapnak, mely azóta is talán a legfontosabb információforrás a szentendreiek számára. (Kiadta Szentendre Város Tanácsa, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár és a Hazafias Népfront Szentendrei Szervezete.) Ez volt a rendszerváltást megelőzően az egyik első önálló városi újság. Elődjének tekintette a hasonló című, 1899-től fennállt lapot.
1985-ben elindította a Szentendrei Füzetek című sorozatot, melynek 2013-ig összesen tíz kötete jelent meg. Utoljára az általa összeállított, Olvasnivaló Szentendréről, szentendreiekről című szöveggyűjtemény, melyben saját írásai mellett közzétette – bő három évtized sajtójából válogatva – a számára legfontosabb helyi vonatkozású írásokat. (E kötet alapján a Pest Megyei Könyvtár többfordulós városismereti vetélkedőt szervezett, bevonva a város és környéke általános és középiskolásait, valamint az idősebb korosztályokat is.)
Máté György írta vagy szerkesztette, munkatársként segítette az alábbi kiadványokat: Pest Megyei Honismereti Közlemények (1981, 1982, 1986), Szentendre Barátainak Köre Tájékoztatója (1982), Szentendre (asztali naptár, 1984), Rostás-Farkas György: Megváltásért (versek, 1989), Tornay Mari: Az elmerült Duna (versek, 1989), Ipszilon, Nyitott lap a Dunakanyarban (1992), Szentendrei Polgár, a Szentendrei Érdekvédelmi Egyesület lapja (1993–1994), Közművelődési Információk (1995). 1998-ban ismét megbízták a Szentendre és Vidéke szerkesztésével. Az általa újraindított újságnak haláláig szerzője maradt.
Közreműködött számos könyv létrehozásában – közülük csak a fontosabbakat soroljuk fel. Sánta Antal: Szentendre természeti környezetének kutatása és védelme (1985). Sándyné Wolf Katalin: Szentendre (1985). Soproni Sándor: Szentendre a rómaiak korában (1987). Közvetítő és tanácsadó volt Szánthó Imre Szentendrei pillanatok, Írások egy komódfiókból című könyvének megjelentetésénél (1994). Szerkesztette a Sin Edit által összeállított Egy évszázad krónikája, Szentendre 1900–1999 című alapvető munkát (2000).
Kiadatta Dietz Ferenc és Dietz László Szentendre 1914–1918, A hadikórház című dolgozatát (2000). Tagja volt a Szentendrei arcképcsarnok I., Kortársaink, valamint a II., Elődeink című életrajzi lexikon szerkesztőbizottságának (2000, 2005). Szerkesztője és társszerzője a Dumtsa Jenő emlékezete című tanulmánykötetnek (2001). Sajtó alá rendezte a száz évet élt Fischer Jolán kéziratait. A belőlük készült könyv Anziksz Szentendréről, Korrajz, képeslapokkal címmel jelent meg (2002). A kétezer éves város című bevezető tanulmány szerzője Lugosi Lugo László Szent-endre című fotóalbumában (2003). Szakmai lektorként működött közre Ürmös Lóránt Üdvözlet Szentendréről! Régi szentendrei képeslapok 1899–1944 című albumában (2004). Megjelenéshez segítette Bokor Tamás és Pethő Zsoltné Németh Erika Szentendre sajtótörténete (1883–2009) és Pethő Németh Erika Sírok és temetők Szentendrén című könyvét (2009, 2011).

A fáradhatatlan szervező és városvédő
A kiadványokon kívül is számos maradandó emlék létrehozásában, védelmében vett részt. Javaslatára 2001. augusztus 20-án emléktáblát helyeztek el Szentendre első polgármestere, Dumtsa Jenő egykori lakóházán (Dumtsa J. utca 20.) 2004-ben – kezdeményezésére és kutatásait felhasználva – emlékoszlopot állítottak a Bükkös-patak Dumtsa Jenő utcai hídfőjénél. 2005-ben ő nyitotta meg Szánthó Imre újrarendezett emlékkiállítását a Brekeke Galériában. Szívén viselte az út menti keresztek állapotát, például az ún. vörös kereszt újraállítását szorgalmazta, ehhez kutatásokat végzett. Szervezőmunkája a következő évekre is kihat. 2015-ben emlékünnepség és konferencia megtartását kezdeményezte Dumtsa Jenő halálának 100. évfordulója (2017) alkalmából. Ennek érdekében létrehívta a Magyar–szerb Emlékbizottságot Szentendrén az Önkormányzat, a Pest Megyei Könyvtár és a Szerb Egyházi Múzeum részvételével.
Tevékenységének középpontjában mindig mások munkájának elősegítése állt, így viszonylag kevés önálló kötete jelent meg. Közülük mindenképp meg kell említeni a Szentendre-minikönyvet (V. Reismann Mariann fotóival, 1986), a Szentendre régen és ma című vendégváró kalauzt (angol, német, francia nyelven is, 1999) és az 1956 Szentendrén című kötetet (2007). Ez utóbbi az egyetlen ebben a témában megjelent, átfogó, levéltári kutatásokat is felhasználó tanulmány.
Máté György a szó jó értelmében vett „népfrontos” volt, amilyen ma már kevés jár közöttünk. Kedves és önzetlen személyisége, sem intézményi, sem politikai hovatartozást, sem másmilyen különbséget nem néző, inkább mindig az emberre figyelő nyitottsága, derűje sok barátot szerzett számára. Szakmai munkájának értéke vitathatatlan. Nem kis részben az ő tevékenységének hatására, körülötte, vele együttműködve és rá hivatkozva – időnként vele vitázva – alakult ki, formálódott és fejlődött az a helytörténeti kutatómunka Szentendrén, aminek eredményei olyan színvonalas kiadványokban testesülnek meg napjainkban is, mint az Erdősi Péter és Majorossy Judit által szerkesztett Kép, önkép, múltkép, Fejezetek Szentendre történetéből című, terjedelmes városmonográfia.

Gaján Éva
Pest Megyei Könyvtár