A világon mintegy 11 ezer madárfaj él, röptük és énekük a sok más állathoz képest könnyebbé teszi a kutatásukat, így a nagy állatcsoportok közül őket tanulmányozzák a legtöbbet.

A tudósok szerint a madarak a globális változások legjobb jelzői, mivel populációjukra hatással vannak az emberi tevékenység okozta károk az élőhelyek elpusztításától a klímaválságon, a kártevőirtókon és más szennyező anyagokon át a túlvadászatig, az invazív fajokig és a betegségekig - írja a The Guardian online kiadása.

Az Annual Review of Environment and Resources című tudományos lap friss számában közölt kutatás szerint a madárfajok 48 százalékáról tudják vagy gyanítják, hogy populációjuk csökken, 39 százalékuké nem mutat változást, 6 százalékuk növekszik és 7 százalékuk tendenciája nem ismeretes.

A legtöbb hosszú távú adatsor Európából, Észak-Amerikából, Indiából és Afrika egyes területeiről származik, de Latin-Amerika és Ázsia frissebb adatai is hasonló eredményeket mutatnak. Észak-Amerika madarai 1970 óta hárommilliárddal lettek kevesebben, Európából 1980 óta 600 millió egyed tűnt el.

Az elemzés kitért a madárvilág rendkívüli változatosságára a Déli-sarkvidék belsejében, a partoktól 200 kilométerre fészkelő antarktiszi hojszától az Atacama-sivatagban lakó örvös viharfecskéig. A karvalykeselyű 11 300 méteres magasságig is felszáll, míg a császárpingvin akár 500 méterre is a tengerfelszín alá ereszkedik.

Az emberi tevékenység minden hatása sújtja a madarakat. Becslések szerint egyedül Kanadában évente 2,7 millió madár pusztul el azért, mert kártevőirtót evett, az Egyesült Államokban a házimacskák minden évben mintegy 2,4 milliárd madarat ölnek meg.

A legnagyobb veszélyben a nagyobb testűek, a papagájok, albatroszok, darvak, valamint a zömökebbek, például az ausztrál taleagallatyúkok vannak, mert szaporodásuk több időt vesz igénybe.

Meredeken zuhan a szántóföldi fajok egyedszáma, Európában 57 százalékkal lettek kevesebben 1980 óta. Ennek oka az olcsó élelmiszert biztosító intenzív mezőgazdasági művelés - mondta Alexander Lees, a Manchesteri Metropolitan Egyetem tudósa, a kutatás vezetője.

"Ha azt akarjuk, hogy a gazdák kíméljék a vadon élő állatokat, nekünk, a társadalomnak meg kell fizetnünk az árát" - tette hozzá.

Arra is kitért az elemzés, hogy egyes fajokat sikerült megmenteni. Egyikük a mauritiusi vércse, amelyből a mélyponton egyetlen tojó maradt, ma azonban már több száz egyedből álló populációja van. Egy másik példa a brazíliai csupaszfülű mitu, amely a természetben kihalt, de magángyűjtők újraszaporították.