Városlista
2021. június 14, hétfő - Vazul

Hírek

2019. Október 07. 10:00, hétfő | Helyi

Beszélgetés Szász Enikő temesvári színművésszel a külhoni lét mibenlétéről

Beszélgetés Szász Enikő temesvári színművésszel a külhoni lét mibenlétéről

Színésznő, rendező, a Bánsági Magyar Napok főszervezője és nagymama. A Ceauşescu éra alatt is kitartott, és most is kitart a magyar nyelv szolgálatában. Kanyó Erika estjén a temesvári színművész, Szász Enikő volt a vendég.

Szász Enikő a Székelyföld szülöttje, de úgy hozta az élet, hogy több mint 40 éve a Bánság „fővárosában”, Temesváron él, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagjaként.

„Magyarországon nem nagyon tudják, hogy mi is a Bánság, ez a Belgiummal azonos alapterületű, a Maros, a Duna, a Tisza és a Déli Kárpátok határolta térség, amely mindig is egy külön földrajzi entitás volt, s amely most 3 ország, Magyarország, Szerbia és Románia területén fekszik” – mondta Enikő. Elmagyarázta, hogy a született bánságiak rossz néven is veszik, ha „leerdélyiezik” őket, mert egészen más az ő eredetük, kultúrájuk, szokásaik, mentalitásuk. A Délvidékhez tartozó Bánság mindig védelmi szerepet töltött be Magyarország történelmében. Károly Róbert a belső villongások miatt 1315 és 1324 között ide helyezte királyi székhelyét és innen kormányozta a magyar birodalmat. Hunyadi János is sokat időzött Temesvár várában, nem egyszer onnan vonult hadba a törökök ellen. Fia, Mátyás király is sok időt töltött ott és tanulta a vitézi mesterséget. Itt végezték ki Dózsa Györgyöt, Temesvár alatt vérzett el végképp az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, de Temesváron gyulladt ki a romániai 1989-es forradalom szikrája is.

Ebben a különleges térségben eredendően több nemzetiség (magyar, román, német, szerb, ukrán, szlovák, cigány, horvát stb.) élt, és egészen a kommunizmus beköszöntéig a bánsági őslakosok általában négy nyelvet beszéltek. Azután romlott a helyzet, hogy a „hegyen túlról” a Bánságba is betelepítettek olyan tájidegen populációt, amely nemigen tudja magáévá tenni azokat az eszméket és értékeket, amelyek szellemében hosszú időn keresztül éltek egymás mellett a legnagyobb békében a különböző nemzetiségek. Ahogy Szász Enikőtől megtudhattuk a művészet terén ma sincs ellenségeskedés a gyönyörű szecessziós Temesvár színházában. Az épületben mind a mai napig, egymás vizeit nem zavarva működik négy társulat: a román nemzeti és operaszínház, valamint a felváltva próbáló és játszó magyar és német színház.

Spiró György: Prah című színművének előadásán Dukász Péterrel (Fotó:Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház)

Amikor Enikő elkezdte a pályáját hat hivatásos magyar színház működött Romániában (amelyek száma a rendszerváltás után megszaporodott). Az idők során a magyar színművészek és rendezők nagyrésze elhagyta Romániát, s akik ottmaradtak missziónak tekintették a munkájukat: az anyanyelv és az anyanyelvű kultúra szolgálatának. Ennek a küldetésnek valahol megvolt a maga romantikája is. Ahogy Szász Enikő fogalmazott: volt férjével, a szintén színművész Dukász Péterrel egyetemben megpróbálták velejéig kiélni a szakma minden szépségét, nemcsak színészi feladatokat vállaltak, hanem mindketten rendeztek is és tették ezt annak ellenére, hogy a gyermekeik nevelése és sok egyéb körülmény miatt a színészlét nehéz életforma volt.

„Olyannyira kiteljesedett általa az életünk, hogy nem éreztük annyira tragikusnak, mint általában az erdélyi magyar értelmiség. A mi színészi munkánk nem a magamutogatásról szólt, hanem egy nehéz misszióról, hisz voltak nézőink, akik csak a színpadról hallottak magyar szót” – mondta Enikő annak a kérdésnek a kapcsán, hogy milyen volt magyar színésznek lenni a Ceauşescu diktatúra Romániájában.

Láng Zsolt: Sminkszoba című darabjának 2018-as előadásában Szász Enikő és Farkas Ibolya (Fotó: temesvarihirek.ro)

A kommunista rendszerben ahhoz, hogy egy kisebbségi színház fennmaradhasson, különféle mutatókat (előadás- és nézőszám, bevétel stb.) kellett teljesítenie, melyet a temesvári társulat a bánsági szórványban nem tudott megvalósítani. Ezért évente többször a tömb-magyar vidéken, vagyis a Székelyföldön és a Zsil-völgyében is rendszeresen turnézott. Megesett, hogy a buszon olyan hideg volt, hogy megfagyott a víz a palackban, fűtetlen művelődési házban játszottak, a 3 hetes turnéikon pedig általában napi két, vagyis zsinórban 40 előadást játszottak különböző településeken. Egy-egy nap végén a szállásukon otthonról hozott alapanyagokból főzött magának a társulat, a nehéz körülmények között is jó hangulatban.

Könnyeivel küszködve mesélt Enikő arról az esetről, amikor a Zsil-völgyében, Petrozsényban játszottak egy alkalommal. Vagy 1.000 magyar ajkú néző szorongott a nézőtéren, mivel azokban az időkben sok székelyföldi ember dolgozott otthonától távol a Zsil-völgye bányáiban. A színpadra lépésre várva, kikukucskált a függöny résén, és az első sorban megpillantott egy ősz hajú, szénportól barázdált arcú, jellegzetes székely vonású bácsit, aki úgy ült ott összekulcsolt kezekkel, mintha a Megváltót várná előbukkanni a függöny mögül.

„A mi szakmánk arról szól, hogy ha mandulagyulladással fekszik a gyermeked otthon, ha kilakoltatnak a lakásból, ha fáj a fogad vagy nincs mit enned, a gondjaidat magad mögött hagyod fellépés előtt, nem viheted fel magaddal a színpadra. Azt is tudomásul kellett vennem, hogy aki ebben a szakmában kiejti a száján a >>nemzeti<< és a >>keresztény<< szót, azt kiátkozzák. Ennek következményeit saját bőrömön tapasztaltam!” – mondta Enikő.

Fotó: theater.hu

A Partiumban, a Bánságban és Erdélyben a szellemi értékek, az épített örökség még ma is jórészt a magyarság kezenyomát viseli magán. Ehhez képest az ott élő magyarság óriási megpróbáltatásoknak van kitéve. Szívvel és ésszel is nehéz kibírni, hogy a romániai politika mindig aduként húzza elő a „magyar kártyát”, hogy ha valami gond van, annak mindig a magyarok az okai. Egyértelműen látszik a cél: az, hogy ellehetetlenítsék, elüldözzék a még ott élő magyar embereket.

Pedig maga a Csiky Gergely Színház is úgy tartja az előadásait, hogy minden színdarabot lefordítanak román nyelvre. A magyar előadáson megjelenő, szép számú román anyanyelvű nézők minden alkalommal fülhallgatóval, vagy vászonra vetített fordítással tudják követni az előadás szövegét. „Így tudjuk megszólítani a többségi román anyanyelvűeket is. Csak arra kell vigyáznunk, hogy megmaradjunk a magyaroknak magyarul játszó színháznak, és nehogy a románoknak magyarul játszó teátrummá váljunk” – magyarázza Enikő.

Jövőre, 2020-ra a magyar kormány az „Összetartás évét” hirdette meg Magyarország és a határon túli magyarok között. Ahogy Szász Enikő fogalmazott:„a 2010-es kormányváltás óta folyamatosan zajló támogatások nélkül már sehol nem lennénk. Egyházak, iskolák, óvodák, önkormányzatok, civil szervezetek – mindenhová jut a segítségből a Romániában élő magyarság gyarapodásához.”

Szász Enikő és Farkas Imre a XXIII. Bánsági Magyar Napokon köszöntik a Székelyföldi Mustra című csoportos képzőművészeti kiállítás tárlatnyitójának közönségét (Fotó: nyugatijelen.com)

„Ennek a támogatásnak köszönhető például, hogy épp a napokban avatták fel a Bolyai János Szakkollégiumot, mely a Székelyföldről Temesvárra tanulni érkező egyetemistáknak biztosít kollégiumi elhelyezést, és ahol külön magyar nyelvű oktatást kaphatnak a saját szakterületükön (melyre a román nyelvű egyetemeken nincsen mód), hogy magyar szakkifejezéseket tanuljanak, magyarul gondolkozzanak, esetleg Temesváron telepedjenek majd le. Nagyon jól kigondolt és elgondolt nemzetépítés folyik, amelynek a határon túli magyarok is a haszonélvezői. Jól látható az erő és a szándék az Anyaország részéről, hogy erősítsék az anyanyelvi határszéleket, és lassítsák a szórványosodást.”

Szász Enikő maga is azok közé tartozik, akik foggal-körömmel igyekeznek mindent megtenni a magyar nyelv szolgálatáért. Jövőre rendezik meg 25. alkalommal a Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozatot, amelynek Enikő volt a kezdeményezője és ma is ő a főszervezője.

Enikő az életben a színészeten kívül sok mindennel foglalkozik, amire eredetileg „nem volt jogosítványa”. Szentendrén lakik a lánya családja, három aranyos, imádott unokájával, így sűrűn megfordul városunkban. Ha a jövőben több időt is tölt majd Szentendrén, rendszeresen fog vonatozni Budapest és Temesvár között, hisz az ő életfogytig tartó küldetése a Bánság központjához kötődik.

Ezek érdekelhetnek még

2021. Június 13. 18:08, vasárnap | Belföld

Megtriplázódott a májusi vendégéjszakák száma Magyarországon a tavalyihoz képest

Májusban a tavalyihoz viszonyítva több mint 200 százalékkal, több mint 1 millió 250 ezerre nőtt a vendégéjszakák száma Magyarországon

2021. Június 13. 17:07, vasárnap | Külföld

Csomagolóanyagok és palackok alkotják az óceánokban lévő műanyagok többségét

Az elvitelre vásárolt élelmiszerek csomagolóanyaga és az italospalackok alkotják az óceánokban lévő műanyagszemét többségét egy spanyol kutatás szerint.

2021. Június 13. 16:08, vasárnap | Külföld

Ismét szigorításokat vezetnek be Moszkvában

Oroszországban február 15. óta először emelkedett ismét 13 ezer fölé az újonnan regisztrált koronavírus-fertőzöttek száma.

2021. Június 13. 15:04, vasárnap | Kék hírek

Nemcsak gyűjtögetett, gyújtogatott is

A gyanú szerint az otthonában állattetemeket gyűjtögető férfi a kerületi lomtalanítás alatt több hulladékot is felgyújtott.