- Mi a legkorábbi, illetve legkedvesebb emléke, élménye Szentendréről?
- Második konzis koromban, 16 évesen, osztálykirándulás keretében jártam életemben először Szentendrén. Alföldi lányként olyan hatással volt rám a város, a Duna és a hegyek közelsége, a mediterrán hangulat, a zegzugos utcák, hogy elhatároztam: ha lehetőségem adódik rá, akkor itt szeretnék élni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott, és büszke vagyok arra, hogy ebben a gyönyörű városban élek és dolgozom.

- Hogyan írná le röviden a városát egy idegennek?
- Különleges atmoszférájú város. Aki egyszer meglátogatja és végigsétál utcáin, megérinti, ahogy épületeiből sugárzik a történelem során itt otthonra lelő, különböző nemzetiséghez tartozó embereknek a városuk iránt érzett gondos szeretete - az biztosan a szívébe zárja!

- Milyen érzés szentendreinek lenni? Miért kötődik Szentendréhez?
- 22 éve élek Szentendrén és büszke vagyok arra, hogy itt lakom és a város fejlődéséért, szépüléséért dolgozhatom, mint zenész, mint tanár, és mint képviselő. Mindig megnyugvással tölt el, ahogy autózom hazafelé egy-egy budapesti próbáról vagy koncertről, és látom közeledni a hegyeket, majd meglátom a Szentendre táblát!

- Milyennek szeretné látni Szentendrét 10 év múlva?
- Egy pezsgő kulturális életű, de mégis barátságos, otthonos várost képzelek el 10 év múlva, gyönyörűen felújított régi házakkal, templomokkal, Duna korzóval, sok zöld felülettel, kerttel, parkkal, szobrokkal. Hiszen Szentendre a művészek és a művészetek városa: a régmúlt és a jelen harmonikus egységének megteremtése és közvetítése az embereknek a művészeten keresztül.

- Mi a legkedvesebb foglalatossága magánemberként?
- A munkám a hobbim! Nagyon kevés ember mondhatja el ezt magáról. Napjaim nagy részét a zenével való foglalkozás, a csellózás és a tanítás tölti ki, de nagyon szeretek a Pilisben kirándulni, túrázni, evezni a Dunán és sétálni a Duna-parton.