A tárlat egyfajta tablóként szemlézi a folyóiratban bemutatott jelentős kezdeményezéseket a képzőművészet, a zene, a film, az irodalom és a szociológia területéről. A Mozgó újító, vizuálisan is erős tartalmát a lapban reprodukált műtárgyak, fotók bemutatásával, a rovatok sokszínűségét a publikált írások, szerzők megidézésével érzékelteti a tárlat, de a kiállításra készült interjúk révén megjelenik a mikrotörténelem szubjektív, a szemtanúk hitelességét kiaknázó, a kor szellemi közegét felidéző emlékezet is.

A folyóirat rendkívüli népszerűsége a korabeli Mozgó Világ klubok, estek, országjáró bemutatkozások alkalmával személyesen is érzékelhetővé vált.

A közönséggel való találkozások dokumentálható nyomait, a ritkán készült fotókat, s az eseményeket akkurátusan követő – láthatatlan – ügynöki jelentéseket egymás mellé rendezve mutatja be a kiállítás. A neveket, adatokat, évszámokat felsorakoztató kronológia pedig óriási kollázsként idézi meg a „régi” Mozgó Világ történetét.

A Mozgó Világ folyóirat mára gyakran csak az elmúlt rendszer és az elmúlt évszázad óvatosan szemlézett szellemi jelensége, kultúrtörténeti értékelések lábjegyzete, de a mai hatvanasok, hetvenesek fiatalon formálódó gondolkodásnak forrásvidéke is. Nevét egy 1965-ös Illyés Gyula vers címéből örökölte, aztán Illyés elismerését is többszörösen kiérdemelte.

A Mozgó Világ a kortárs magyar irodalom nagyjainak fiatalkori gyűjtőhelye volt, kultúrpolitikai játékszer Aczél György kezében, melyet az új irodalom, szociográfia és nyitottság, a „szabadság kis körei” jellemeztek, kísérői pedig Mozgó Világ klubok országszerte, tiltások, fenyegetések, besúgók és provokátorok voltak.

A fiatal nemzedék kijelölt orgánumaként induló lap egyre irritálóbbá vált a különalkukra berendezkedett aczéli kultúrpolitika számára.
Ilyen lapra nincs papírunk – mondta ki a végső ítéletet 1983-ban Kádár János, és a Mozgó Világ főszerkesztőjét felfüggesztették. Az elmozdításra a teljes szerkesztőség lemondással, a lap olvasói aláírásgyűjtő akcióval, a szerzők bojkottal válaszoltak. 1983 szeptemberében leváltották a lap főszerkesztőjét, Kulin Ferencet, amelynek nyomán a teljes szerkesztőség felmondott, majd a korszakban példátlan tiltakozási, egyúttal a folyóirat mellett kiálló szolidaritási akció bontakozott ki. A „lényegében ellenforradalminak” ítélt Bibó-szám 1983 decemberében már nem jelenhetett meg, viszont a folyamatosság látszatát fenntartva ‒ a szerkesztői gárda tudta nélkül és mellőzésével – új főszerkesztőt és szerkesztőségi irodát jelöltek ki. De az már az „új” Mozgó volt.
A kiállítás kapcsán a rendezők mások mellett Alexa Károly irodalomtörténészt, Balla Zsófia költőt, Czakó Gábor írót, Kulin Ferenc irodalomtörténészt, szerkesztőt, Reményi József Tamás kritikust, Mucsi Zoltán színészt és Szent-Iványi István politikus keresték meg.

A kiállítás kurátora Szilágyi Zsófia, a tárlat február elejéig látható a Ferenczy Múzeum Barcsay Termében.

Fotó: OrientPress Hírügynökség

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.