Szerencsés embernek tartja magát Győrffy-Villám András, hogy családi örökségének köszönhetően már gyerekként belecsöppent a huszárhagyományok követésébe és a lótenyésztésbe. Többek között az ő nevéhez fűződik a magyarországi huszár hagyományok újraélesztése, a legnagyobb nemzetközi huszárrendezvények rendszeres szervezője és résztvevője. A Kaposvári Egyetemen pedig kisebb megszakításokkal 25 éve tanítja a jövő lovas szakembereit, és solymászattal is foglalkozik.

Bőven volt tehát mit tanulni tőle azon az élvezetes előadáson, amelyet Kanyó Erika hirdetett meg, kulturális estjeinek sorában elsőként.

Mint megtudhattuk a huszár a mindenkori magyar könnyűlovas gyűjtőneve. A huszár nevet Mátyás király korában rögzítették először írásos formában, abban az időszakban, amikor a török betörések gyakoribbak lettek, és szükségessé vált a magyar délvidéken rabló török könnyűlovassággal szemben egy másik erős könnyűlovasságot felállítani. Mátyás király zseniális megoldása az volt, hogy reguláris lovasságot szervezett, amely csodálatosan kiegészítette a nehézlovasságot.

Azt, hogy a magyar huszárokat kitűnő katonák voltak nem csak mi állítjuk magunkról, hanem mindig az ellenség tett minket naggyá, ők ismerték el leginkább a huszárok harci tudását. A huszárság a világ minden idők legsikeresebb fegyverneme volt. A mai, külföldi katonai akadémiákon még mindig tanítják az Európát végigverő – még véletlenül sem „kalandozó” - ősmagyarok katonai harcmodorát és taktikáját. A porosz, a holland, a francia, az angol majd az amerikai huszároknak is mindenhol magyar huszárok voltak a kiképzői.

Tán kevesen tudják, hogy a világ egyik legerősebb hadseregének, a francia hadseregnek az I. sz. Deszant egysége gróf Bercsényi László nevét viseli. Bár magyarul nem tudnak, de indulójukat, a „Gyönge violának” kezdetű kuruc dalt magyarul éneklik, és ünnepségeiken a vezényszavaik is magyarul hangzanak el „Sokszor tapasztalom, hogy külföldön többet tudnak a magyar huszárokról, mint itthon. Van tehát mire, és legyünk is erre büszkék” – mondta Győrffy-Villám András.

„A huszár fogalmát minden magyar ember ismeri, de hogy igazából mi a lényege, azt nehezen tudnák megfogalmazni. A válasz két szóban foglalható össze: a huszárság mentalitást és a történelmi hagyományt jelent” – mondta az előadó. A magyar huszárságot elsősorban a bátorság, a hazaszeretet, a bajtársiasság, az elöljárók és a lovak tiszteletét, valamint az ellenség tiszteletét jelentette. Ezek a jellemzők ma is sokak számára fontos lehetne napjaink értékválságában.

Az elmúlt néhány évtizedről Győrffy-Villám András azt mondta: komoly nemzedékváltás történt. Olyan különleges, negatív hatások zúdulnak elemi erővel a mai fiatalokra, amivel nem tudnak mit kezdeni. Míg 30 évvel ezelőtt az akkori 15-20 évesek még tudták, hogy mit jelent a diktatúra, a maiak már elképzelni sem tudják. Többek között ezért nem látják elemi szükségét annak, hogy értékes nemzeti hagyományokat kövessenek. Ha választaniuk kellene G. I. Joe, vagy Borsszem Jankó között, akkor természetes, hogy Jankót választják előbb, ám közben nehéz felvenni a versenyt Joe-val.

A magyar katonai hagyományőrzést a Magyar Huszár és Katonahagyomány Szövetség vállalta magára 30 évvel ezelőtt, amelynek Győrffy-Villám András volt az egyik kezdeményezője. Rendkívül sikeres, tematikus táborokat szerveznek a fiatalok számára, amelyek során az ifjú résztvevők megtanulják, hogyan kell nehéz körülmények között katonaként helytállni. A képzés 1100 év hadikultúráját fogja át, az Árpád-kortól kezdve a török korin át a későbbiekig.

Összetett kulturális tevékenység a Huszárszövetségé: a hagyományos értékeket kutatja, feltárja és tovább adja a jövő nemzedéknek, az egész Kárpát-medencében. Erdélyben lassan több hagyományőrző huszár van, mint Magyarországon. A Felvidéken, és Burgenlandban is vannak magyar huszárok, Szlovéniával és Horvátországgal inkább csak katonai kapcsolatok, az amerikai, kaliforniai magyar lovasokkal pedig folyamatos az együttműködés. Bajoroszágban is van egy lovasklub, akik a magyar Shagya ló kedvelői, azokon keresztül kapcsolódtak be a magyar lovashagyományokba, s bár nem tudnak magyarul, de rendszeresen megjelennek magyarországi ünnepségeken.

Győrffy-Villám András állatszerető családban nőtt fel, mindig nagyon érdekelték a madarak, elsősorban a ragadozó madarak. Volt olyan szerencséje, hogy találkozott minden idők legnagyobb magyar solymászával, Lelovich Györggyel. Mindent tőle tanult a sólymokról. Hosszú évek óta már csak a vándorsólymokkal foglalkozik és tenyészti is azokat. Az arab országokból indult el az a kezdeményezés, hogy a solymászat világszinten védett és elismert kulturális tevékenység lett, Magyarországon pedig előbb vált Hungarikummá, mint a huszárhagyományok.

Azt is kevesen tudják, hogy a solymászat több szempontból is 100 százalékban „környezetbarát megoldást” nyújt, például azoknál a halastavaknál, ahol el kell űzni a sok kárt okozó, halpusztító madarakat, és volt egy időszak, amikor a repülőtér körüli madárberepüléseket úgy oldották meg, hogy sólymokkal riasztották el a repülésbiztonságot veszélyeztető madarakat.

Akiket felkeltette az érdeklődését Győrffy-Villám András a huszárhagyományok iránt, azok több könyvében még többet tudhatnak meg a huszárokról, és mindenkit szeretettel várnak a magyar huszárok a szeptember 27-29-i hétvégén Pákozdon, a Pákozdi Csata évfordulóján sorra kerülő háromnapos rendezvénysorozatra.