A kétmilliós ország 1991-től, vagyis a volt Jugoszláviától való elszakadásától kezdve az európai közösség része akart lenni, így nem meglepő, hogy 2003-ban a népszavazáson az uniós csatlakozásra a lakosság 90 százaléka mondott igent. Az akkori várakozások többsége azonban még mindig nem valósult meg, így mára az EU támogatottsága 50 százalék alá esett.
Igaz, a volt jugoszláv tagköztársaság az újonnan csatlakozott országok közül elsőként vezette be az eurót 2007-ben, a vásárlóerő azonban az európai uniós átlag alatt maradt. Az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) például 2004 és 2012 között - a pozitív kilengések után - az EU-s átlag 87 százalékáról 79 százalékra esett. A csatlakozást követően Szlovénia látványos fejlődésbe kezdett. 2004 és 2008 között soha nem látott gazdasági növekedésről számoltak be a jelentések, 2007-ben rekordnagyságú, 7 százalékos volt a növekedés, 2008-ra pedig a GDP elérte az uniós átlag 91 százalékát. Ekkor azonban jött a világgazdasági válság.
Az ország jelenlegi helyzetéért azonban gazdasági szakértők szerint nem pusztán a válság tehető felelőssé, hanem az is, ahogyan az európai "elit" kezelte ezt a krízist. Szerintük Európa most két részre osztható: a gazdag központra és a szociálisan nehéz helyzetben lévő perifériára, amelyet szimbolikus értelemben Görögország képvisel. A szlovén szakértők szerint azonban az úgynevezett európai elit már Szlovéniát is ehhez a perifériához sorolja, ami jól mutatja, hogy a korábban az európai sikertörténetként tolmácsolt szlovén integráció megbukott, valamint ékes bizonyítéka annak is, milyen vékony vonal választja el egymástól "a koldust és a királyfit".
Janez Potocnik - az EU jelenlegi szlovén környezetvédelmi biztosa, aki hazája uniós tárgyalásait vezette - a szlovén hírügynökségnek adott interjújában kiemelte: Ljubljanának is rá kellett jönnie, hogy az EU-tagság nem jelent automatikusan jólétet is. Mint fogalmazott: "a reformtörekvési kedv csökkent, az (uniós) pénzeket fejlesztések helyett különböző kivásárlásokra használták, a válságra lassan és felületesen reagáltak". Hozzátette, hogy a félrevezetésektől és a populista beszédektől a nép megcsömörlött és csalódottá vált.
A Vecer című maribori újság szerint például "az Európai Unió szakított azzal az alapvető gondolattal, hogy az egymás mellett élés, a szolidaritás és a szociális biztonság megkérdőjelezhetetlen civilizációs értéknek számít, és Berlin, valamint az egyre erőtlenebb Párizs nyomására a politikai hangsúlyokat a neoliberális gazdasági elképzelésekre és a költségvetési fegyelemre helyezte át". A 10 éves évforduló kapcsán a szlovén lap megállapította, a mostani unió teljesen más közösség, mint amelynek egy évtizede a tagjává váltak.
A Szlovén Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Samo Hribar Milic szerint viszont tíz évvel ezelőtt jó stratégiai döntést hozott Ljubljana, amikor úgy döntött, hogy az Európai Unióhoz akar csatlakozni. Magyarázata szerint a számtalan adminisztratív gát megszűnése, a szabad munkaerő- és áruforgalom, valamint a kibővült külkereskedelmi lehetőségek kedveztek az országnak.
A gazdasági statisztikák is Hribar Milicet igazolják. 2004-ben Szlovénia 12,8 milliárd euró értékben exportált árut az EU-ba, 2013 végére ezt majdnem megkétszerezte, mára 21,6 milliárd euró értékű a kivitel. Az import hasonló növekedést mutatott, 14,1 milliárdról 22,2 milliárdra nőtt.
Igaz, hogy a csatlakozás óta a fizetések körülbelül egyharmadukkal, vagyis mintegy 400 euróval nőttek, ez sem tudta azonban megakadályozni a szegénységi ráta növekedését. A statisztikai adatok szerint emellett az infláció növekedése miatt sem érezhető a fizetések emelkedése. Az ország anyagi helyzete egyértelműen romlott az utóbbi tíz évben: a köztartozás jelentős mértékben nőtt, míg 2004-ben a GDP 27 százalékát tette ki, tavaly már 72 százalékos volt, aminek egyik oka a több éves költségvetési hiány.
Mindezeken felül 2004 óta 2,1 százalékkal nőtt az országban a 65 év feletti lakosság aránya, és 20 százalékkal több a nyugdíjas. A munkanélküliek száma meghaladja a 120 ezret, míg 2004-ben "csak" 93 ezer munkaképes embernek nem volt állása.
Mojmir Mrak közgazdász szerint a legnagyobb hibát ott követte el az ország, amikor nem élt az unió adta lehetőségekkel, és nem kapcsolódott be a nemzetközi folyamatokba. Szerinte míg a többi országnak sikerült külföldi befektetőket vonzania, addig Szlovénia "máig nem tudja eldönteni, hogy mit akar". Stratégia nélkül pedig a fejlődés is lassabb - tette hozzá. Ezzel összecseng Dimitrij Rupel volt szlovén külügyminiszter minapi kijelentése is, amely szerint Szlovéniát az ugyanakkor csatlakozó országok többsége lehagyta a fejlődésben, mert azok nem ideológiai harcokkal foglalkoztak, illetve nem viszonyultak "ellenségesen" a külföldi befektetésekhez.
A gazdasági nehézségek mellett azonban a politikai stabilitás is megingott az utóbbi években. Szlovéniában idén ismét előre hozott parlamenti választásokat írhatnak ki. Három év alatt az Alenka Bratusek vezette kormány a második kabinet, amely nem tölti majd ki mandátumát.
Mitja Gaspari, a szlovén nemzeti bank korábbi kormányzója szerint az ország jövője szempontjából viszont éppen az lenne a legfontosabb, hogy stabil politikai rendszere legyen, és a jövőben ne essen áldozatul a különböző politikai csoportok önös érdekeinek.