Valódi meditációs objektumok ezek, amelyek – mint egykor a Bizottság váratlanságokkal és véletlenekkel operáló dadaista szövegei – a város legváratlanabb pontjain, az utcán meglepve késztetnek elgondolkodásra.

A jó ideje Sárospatakon élő, de művészetét Szentendrén kiteljesítő feLugossy László már múlt héten is visszatért a városba, amikor megnyitotta barátja és ex-bizottságos sorstársa, ef Zámbó István a Gyönyör visszhangja című kiállítását, most pedig ezzel a szövegmatricás köztéri akciójával vesz részt az Art Capital rendezvénysorozatán.

Az ilyen nem-műtárgy centrikus köztéri művészet a huszadik század eleje óta használja a szövegeket, hol a képre, képbe, hol a kép alá vagy fölé írva – de minden esetben láthatatlanul a kép mögé is, hiszen jelentését kitágítja. Emellett a szöveg költői asszociációi elvont látvánnyá is tágítják a puszta mondatokat: a szavak nemcsak szavak, hanem a fejünkben képpé is lesznek, ahogy a vizuális költészet esetében.

Fotó: librarius.hu

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.