Sok-sok évvel ezelőtt végeztem a Nemzeti Színiakadémián színészként. Néhány év színészi játék után az ELTE Tanárképző Főiskoláján tanultam: magyar tanár és művelődésszervező lett belőlem. Rátaláltam a drámapedagógiára, mint módszer-együttesre, ami a színház, a játék és a pedagógia remek összefonódása. A drámapedagógia ügyével foglalkoztam és tanultam évekig, a Magyar Drámapedagógiai Társaságnál. Visszaköltözve Szentendrére, már anyai feladatokat láttam el. 4 és 6 éves gyermekem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mesék világát jobban megismerjem. A MúzeumiMeseMatiné egy számomra nagyon izgalmas feladatot és lehetőséget ad, hogy a képzőművészet, a mese, a játék ötvöződjön. Nemcsak az óvodás korosztály, de az ő szüleik, a felnőttek is rengeteget tapasztalhatnak, tanulhatnak, élményt nyerhetnek ebből a foglalkozásból. Az én feladatom nagyobbik része maga a keresés, a kutatás, az összeillesztés. Az adott kiállításhoz keresek megfelelő (témájában, hangulatában, vagy egy –egy motívumához kapcsolódóan) mesét. Néha rövidebb, máskor hosszabb ez a keresés, de szövetségeseim, és segítőim ebben a gyermekeim, akiken „tesztelhetem” az eredményt. És amikor a kiállítás berkein belül összeáll a foglalkozáson a mese, a játék, az alkotás egy egésszé, a gyerekek pedig szinte „lubickolnak” benne…na, az igazi csoda!