A Charles de Gaulle reptér közelében fekvő Észak-párizsi Arénát a helyi vásártér 8-as csarnokában alakították ki, melyben az egyetlen ring körül 6000 férőhelyes lelátó magasodik. A hétfői versenynap délelőtti, 11 órakor kezdődött programjára szinte teljesen megtelt a nézőtér, így amikor Kovács Richárd és riválisa, Hardy Garside a szorítóba lépett, már egészen kiváló hangulat uralkodott a létesítményben köszönhetően a magyar-ausztrál párharcot "felvezető" két korábbi, parázs kisváltósúlyú meccsnek.

A program hatodik párjában következett aztán a nyíregyháziak kétszeres Európa-bajnoki bronzérmesének olimpia bemutatkozása, melyen nem számíthatott könnyű csatára a nyolc közé jutásért, ugyanis ellenfele a tokiói játékokon könnyűsúlyban nyert bronzérmet.

A kezdőgongszó után az ausztrál rögtön támadólag lépett fel, úgy tűnt, nekiugrik - a különleges, felesége és kisfia által festett, nemzeti színű cipőben ringbe lépő - Kovácsnak, ám a nagy lendület csak az ütőtávig tartott. Az első perc nagyon óvatos boksszal telt, amiben Garside volt az aktívabb, de csupán egy-két ütése volt pontos, majd Kovács Richárd előbb egy gyönyörű jobbegyenessel, majd másodpercekkel később egy látványos balhoroggal jelezte, hogy egyértelműen a győzelem céljával érkezett és nem kíván asszisztálni riválisa sikeréhez.

A feszültség érezhető volt mindkét bokszolón, így a menet folytatásában egyaránt keveset ütöttek, csak egyszer-egyszer találtak, a kiegyenlített szakasz pedig a pontozókat is megosztotta, három közülük az ausztrált, kettő pedig a magyart látta jobbnak.

Így gyakorlatilag döntetlenről folytatódott a csata, mely a második három percben egészen más képet mutatott, mint addig. Kovács Richárd ugyanis ekkorra egyértelműen ráérzett ellenfele stílusára, húzta magára ellenfelét, majd kiváló kontraütésekkel állította meg mindig a legjobb pillanatban. A nyíregyházi klasszis másodpercről másodpercre került egyre nagyobb fölénybe, elsősorban jobbegyenesét és balhorgát használta imponáló hatékonysággal, Garside pedig egyre félénkebbé és tanácstalanabbá vált.

A pontozás aztán hűen tükrözte a szakasz képét, a menetet mind az öt bíró a magyar sportolónak adta, aki viszont nem nyugodhatott még meg, mivel csak két pontozónál volt 20-18-as előnyben, a másik háromnál 19-19-re állt a csata.

Az utolsó periódusra Kovács már láthatóan nagyon magabiztosan állt fel a sarkából és a menet során is élvezte a küzdelmet, melyben az ausztrál ugyan ment előre, mert mennie kellett, de hitét érezhetően elveszítette, így pedig nem volt esélye a kimagaslóan teljesítő Kovács Richárd ellen, aki végül egyhangú pontozással győzött. Sikerével egy lépésre került az éremszerzéstől.

"Az első menet első percében voltam kicsit enervált, pedig jól sikerült a bemelegítés, aztán a második perctől már elkezdtem szépen fellazulni és onnantól élveztem a meccs minden pillanatát" - idézte fel mérkőzését az MTI-nek a 27 éves ökölvívó. "Úgy éreztem a ringben, hogy az én akaratom érvényesül, ellenfelem nem tudta felvenni azt a ritmust, amit szeretett volna.

Kovács azt is elmondta, hogy hiába érezte egyre magabiztosabbnak fölényét, az utolsó menetben is végig figyelnie és koncentrálnia kellett, mert az zárószakasz előtt még szoros volt a pontozás.

"A harmadik menet nagyon kellett, ezért próbáltam végig figyelni. Viszont a vége felé azért már éreztem, hogy meglesz a meccs, mert sokkal többet találtam riválisomnál" - mondta Kovács Richárd. "Örülök, hogy itt vagyok és bizonyíthatok magamnak és a kisfiamnak nagyon szeretnék egy érmet hazavinni, amitől már csak egy meccs választ el. Egy nagyon jó ellenféllel kell majd összecsapnom csütörtökön, de az edzőimmel megpróbálunk a lehető legjobban felkészülni rá."

Az a bizonyos "nagyon jó" ellenfél minden bizonnyal a házigazdák háromszoros világbajnoka, olimpiai ezüstérmese, Sofiane Oumiha lesz, aki hétfőn a jordániai Obada Alkasbeh ellen lép ringbe a nyolcaddöntőben.