„Évente egy alkotást adnak át a művészek a MANK-nak, amelyek aztán magyar közgyűjteményekbe kerülnek, gyarapítva a kortárs gyűjteményeket” – mondta el Dr. Hóvári János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) főigazgatója.

A műteremlakásokat bérlő művészeket pályáztatás útján választja ki 2015-től a MANK, amely a szentendrei Régi Művésztelepen működő MANK Galériában évente rendez kiállítást a létrejött alkotásokból. Az idei tárlat így elsőnek tekinthető a sorozatból, amelyen a műteremlakásokban zajló művészi munkába nyerhetünk bepillantást. Az alkotók a bérlői időszakuk alatt évente egy alkotást a MANK-nak adományoznak, amelyek tulajdonjogát ünnepélyes keretek között magyar kortársművészekkel foglalkozó közgyűjteményeknek ajánlja fel. Az állam célja, hogy a közgyűjtemények gyarapításának költséges terhét levegye az intézmények válláról, és szakértők által kiválasztott, kvalitásos műalkotások ajándékozásával járuljon hozzá a magyar kortárs művészeti múzeumok szakmai munkájához.

„Ha körbenézünk, akkor stílusok és műfajok sokaságával találkozunk. Ez a sokaság olyan sokszínűség, amely a korábbi időkkel ellentétben már nem üzen semmit. A stílusok és műfajok szerinti elkülönülés, különösen az ellenzéki és nem ellenzéki, értsd lojális megkülönböztetés a rendszerváltozás után végleg elvesztette az indikatív és minősítő jellegét” – fejtette ki Bárdosi József művészettörténész a kiállításmegnyitón.

A modernizmus utáni művészetben – mondta – már nem a stílus, hanem a minőség vált meghatározóvá. „No, de kimondja meg, hogy mi a minőség? – merül fel a kérdés –, hisz közpénzből a minőséget kell támogatni. Továbbá, a támogatás során a minőséget nem szabad összekeverni szociológiai kategóriákkal, de likvidálni sem szabad a szociológiai szempontokat. Gyorsan még azt is hozzáteszem, hogy az ellenzékiség fogalma automatikusan nem jelent egyet a minőséggel. Azonban szögezzük le azt is, hogy a jelen kiállításnak nem ez a problémája, még akkor sem, ha a helyzetre, amelyben élünk, mégis rányomja bélyegét a múlt rendezetlensége. Mire gondolok? A rendszerváltozás után sok minden itt maradt. Itt maradtak a műteremlakások, ez nagyon jó, de itt maradtak a problémák is, arról már nem is beszélve, hogy azóta a művészek és a műtermek száma között egyre nagyobb a különbség” – foglalta össze gondolatait a művészettörténész.

„Az új szerződésnek, amely a művészek és a társadalom között köttetik, többoldalúnak kell lennie. A szerződés egyik oldala az, hogy a közösség hozzájárul az alkotás feltételeihez. A hozzájárulás lehet például műterem, műteremlakás, kedvezményes bérleti díj, alkotói ösztöndíj. További fontos megjegyzés: a közösség, amelyet az állam képvisel, elvárja, hogy az állam ne saját eszméinek egyoldalú propagálására használja a támogatást. A szerződés további szempontja, hogy az egyén (ebben a speciális esetben a művész) mit juttat vissza a közösségnek. A visszajuttatásnak két-háromféle módját képzelem el. A legfontosabb, hogy a művész olyan kvalitásos műalkotásokat hozzon létre, amelyek egy idő után kultúrává állnak össze, és megfogalmazzák a kor művészettörténetét. A szerződés további célja a jövőbeli gazdasági és szociális csapdák elkerülése, nem beszélve arról, hogy a műtárgyfelajánlás kapcsolatot teremt a közösség és a művész között. A MANK vezetői ezt a hiátust ismerték fel, és kívánják megszüntetni” – fejtette ki.

Kiállító művészek:

Bíró Sándor, Ghyczy György, Giczy Kristóf, Győrfi Ádám, Kocsis Iván, Lengl Orsolya, Lovas Ilona, Máthé András, Melkovics Tamás, Nagy Kriszta, Pasqualetti Eleonóra, Pető Hunor, Soós Katalin, Szabó Károly, Szabó Klára Petra, Szántó István, Verebics Katalin

Cím: Régi Művésztelep, Szentendre, Bogdányi utca 51.

A kiállítás megtekinthető: 2016. október 9-ig, hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között, hétvégén 10 és 17 óra között.

Forrás: Takács Erzsébet (kultura.hu)
Fotó: Csákvári Zsigmond (kultura.hu)

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.