A megtalált hagyomány címet viselő néprajzi kiállítás előzményeit bemutatva a szakember elmondta: a Ferenczy Múzeum tárlata Pest megye nyugati területén folyó egy évtizedes kutatás eredményeit vonultatja fel és arra keresi a választ, hogy mit jelent a sváb, szlovák, szerb nemzetiségi hovatartozás a 21. század fordulóján, miként élik meg és hogyan közvetítik azt kifelé, a többségi nemzet felé. A tárlat ábrázolja azt is, hogy milyen új hagyományok születnek napjainkban, melyikből lesz települési, térségi rendezvény, melyek maradnak meg nemzetiségi keretek között. Limbacher Gábor hozzátette: a tárlat rendezőjének, Sz. Tóth Judit néprajzos muzeológusnak kiemelkedő szerepe van az 1990 utáni nemzetiségi újraszerveződés témájának kutatásában.

Bár a három nemzetiség helyzete eltérő, a folyamatosság hiánya mindhármukat érinti. Közülük a németek helyzete volt a legdrámaibb, mert a kitelepítések következtében Pest megyében sem történhetett meg a sváb hagyományok közvetlen átadása, így számukra legfontosabbak a korábbi források, dokumentumok, néprajzi gyűjtések, a hagyományok megismerése és újraalkotása.

Ettől eltért a Pest környéki szlovákság története, amelynek hagyományos kultúrája megérte az 1960-70-es éveket, megőrzött tradícióik továbbéltetésében ugyanakkor az etnikus identitás helyett a lokális identitás kerül előtérbe.

Sajátos a Pest megyei szerb népesség helyzete is: alacsony létszámuk, nyelvük, ortodox vallásuk egyértelművé teszi hovatartozásukat. Ők mondhatók a legzártabbnak, vallási ünnepeikhez kapcsolódó hagyományaikat őrzik és saját közösségükben gyakorolják, jelenlétüket látványosan nem demonstrálják, viseletük - amelyeket legtöbbször Szerbiában varratnak - színpadi rendezvényekhez kapcsolódnak. A kiállításon hangsúlyos szerepet kap a viselet - emelte ki Limbacher Gábor -, mert a felöltött sváb és szlovák öltözet az identitás vállalásának legjellegzetesebb formája.

A második egység a vallási ünnepek továbbélésével foglalkozik, hangsúlyozva a hitélet megtartó erejét, a harmadik rész a jelenkori közösségi rendezvénnyé formálódó farsanggal és lakodalmas játékokkal reprezentálja a szokások aktualizálásának folyamatát.

A kiállítás szerves részét képezik a hangzó anyagok és a szokásokat napjainkban megörökítő filmek, képsorozatok. A műtárgyak egy részét helyi nemzetiségi egyesületek, hagyományőrzők, tájházak és magánszemélyek adták kölcsön.

A kiállítás június 23-ig látható a Szentendrei Képtárban.