Lázár János a 150 alkotást felvonultató tárlat megnyitóján felidézte, hogy a 20. századi magyar festészet egyik jelentős alakja, Boromisza Tibor (1880-1960) életművének felfedezése az elmúlt 20 év nagy adománya. A művész ugyanis a rendszerváltás előtti kultúraszervezés számára nem volt "sztár", a művészettel foglalkozó legkiválóbbak azonban tudták, hogy kicsoda. Életművének felfedezésben jelentős szerepet játszott Török Katalin, a kiállítás kurátora és Jurecskó László társkurátor, akinek köszönhetően Nagybánya részben új értelmezést kapott.

Az államtitkár szerint Boromisza Tibor különleges képessége az volt, hogy művészetében egyszerre volt jelen a hagyomány és a modernitás, mint ahogy foglalkoztatta a nyugat és a kelet témaköre is. Művészetének két gondolata ma is aktuális: a hagyomány és a modernség - a téma tradicionális, a megjelenítés módja, technikája azonban modernitást tükröz.

Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy Boromisza Tibor a 20. századi magyar művészettörténet kulcsfigurája. Szellemi gyökerei között megtalálható a buddhizmus és a keleti kultúrák iránti érdeklődés, de folyamatosan jelen van Tolsztoj is, valamint a társadalomra, a népművészetre való figyelés.

Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1920-as évek elején Boromisza Tibor az elsők között vetette fel a gondolatot, hogy Nagybánya elvesztését követően Szentendre legyen az a hely, ahol a művészek otthonra találnak, neki köszönhető a Szentendrei Festők Társasága. "Boromiszát ízig-vérig magunkénak tekintjük" - tette hozzá a polgármester.

Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának (PMMI) vezetője arra emlékeztetett: az újjászületett MűvészetMalom a kortárs és modern művészet bemutatása mellett arra is vállalkozott, hogy megmutassa a gyökereket egészen Nagybányáig. A festő életében Nagybánya mellett Szentendre is jelentős szerepet játszott, a PMMI Ferenczy Múzeuma 1962-ben rendezte meg első Boromisza-kiállítását.

A PMMI összegzése szerint a február elejéig látogatható tárlaton szereplő képek magán- és közgyűjteményekből érkeztek, több olyan is van közöttük, amely több évtizedes rejtőzködés után most került nyilvánosság elé. A kiállítás nagy teret szentel az időrendbe állított festői korszakok szokásosnál gazdagabb dokumentálásának, írott források, archív fotográfiák felhasználásával. A kiállítás mind a festészeti, mind a dokumentációs anyaggal végigköveti az összes élethelyszínt, bemutatva a művész jelentős írói munkásságát is.

Boromisza Tibor teljes életművét még nem sikerült feldolgozni, de ebben segíthet, hogy a művész jelentős mennyiségű dokumentumot hagyott hátra. Írásai, tanulmányai, feljegyzései, naplói, levelezése, az évtizedeken keresztül összegyűjtött és rendszerezett, tőle és másoktól származó újságcikkek nemcsak az életműbe, hanem az egyes korszak művészeti közéletébe is betekintést engednek.