A családjában mindenki matematikus, ő mégis a humorból akart megélni - végül festő lett.

A Fekete-tenger mellől származó festő karrierjének kezdeti szakaszát fémjelző zöldes-barnás színvilága az utazásai során folyamatosan újabb színekkel gazdagodik. Amszterdamban és Párizsban készült képein, ahol főleg a kávéházakat és az utcákat festette, a szürke, a barna és a sárga dominált.

„Budapest első pillantásra szürkésnek tűnik, de közelebbről nagyon színes atmoszférája van. Az első, amit itt észrevettem, az a fény játéka volt” – meséli Hakan Esmer. ”Sokkal erősebben és tisztábban érzékelhetőek az kontrasztok itt, mint bárhol, ahol korábban jártam. Ebben a pillanatban úgy érzem, a kék - és annak minden árnyalata - az a szín, amit Magyarországhoz tudok kapcsolni. Nagyon tiszta és világos. Érzelmileg ez hat rám a legerősebben.”

A kontraszt fontos része a művészetének, csakúgy, mint a ragyogó színek használata. A családjában senki nem foglalkozik művészettel - minden nagybácsija matematikus. Úgy véli, ő a kombinatorikát a festékekkel és technikákkal való kísérletezésben éli ki.

Képein nem valós tájat ábrázol, hanem a létező helyszínek, és azok különböző perspektívái keverednek a művész képzeletével. Festményein nem a figurák a lényegesek, - azok csak a művészi kifejezés apró részei -, hanem a színeken van a hangsúly.

Korábban kávéházak, utcák színes emberforgatagát festette, majd a víz kezdte el foglalkoztatni. Képein szorosan egymás mellé simuló hajók zsúfolódnak a vízen, vagy a meder mélységét is érzékeltetve vízililiomok úsznak a felszínén.

Szentendrén elkezdett sorozatában meseszerű, színes házak tapadnak egymáshoz feltornyosulva egy hegyre. Munkáiban elsősorban a mozgást, az idő múlását, a változékonyságot akarja megragadni, ahogy az a korábbi műveiben is nyomon követhető. A stabil és időtlen épületek azonban látszólag eltérnek ettől az iránytól.

Ennek egyik oka lehet, hogy Budapest már önmagában is rétegezett, egymás mellett álló, a különböző korszakokból származó épületeken érzékelhető legjobban a város sokszínű történelme. Saját bevallása szerint a budapesti épületek ragadták meg és a város egyes részein látottakat vegyíti ösztönösen.

Esmer különleges, réteges technikával alkot.

Az egyik leggyakoribb kérdés ennek kapcsán, amit kap a közönségtől, hogy miért nem mosolyognak a figurái. Amire azt szokta válaszolni, hogy nála a színek mosolyognak, nem az alakok.

Fotó: Güler Sanat Galéria

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.