Igen mozgalmas tíz évet örökített meg az Enciklopédia Kiadó által megjelentetett, 720 oldalas visszaemlékezésében Wehner Tibor - emlékeztetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban még kedden megtartott kötetbemutatón Kiss Sándor, a könyv megjelenését támogató Academia Humana Alapítvány kuratóriumának elnöke.

„Zseniális könyv, mert igaz, mert kortörténet, művészettörténet és személyiségrajz is” - méltatta a kötetet Szakolczay Lajos irodalomtörténész. Mint kiemelte: Wehner Tibor nemcsak művészettörténész, hanem kitűnő író is.

„Őrült anyag van ebben a 720 oldalban, de van benne rendszer” - jegyezte meg, hozzátéve: a komoly terjedelmű munka nemcsak napi történéseket, érdekességeket rögzít, hanem egyes személyiségekről szinte kisesszéket közöl, összességében pedig valóságos adatbázisként használható.

Ebben segíti az olvasót, hogy név- és helymutató is szerepel a kötetben - hívta fel a figyelmet.

Wehner Tibor elárulta, számára családi örökség a naplóírás, fontosnak érzi ugyanis az idő múlását rögzíteni.

„Tizenhét éve elhatároztam, hogy leírom, mi az, ami a magyar művészeti életben történt, amit személyesen átéltem” - idézte fel.

Az MTI kérdésére válaszolva a szerző elmondta, hogy az Új Forrásban már korábban megjelentek naplószerű feljegyzései: a folyóirat számára előbb kiállítási krónikát kezdett írni, a kötet konkrét előzményének tekinthető feljegyzéseket. Hozzátette, hogy bár gyakran fárasztó dolog, de naplóját máig írja, és a most megjelent kötet folytatásának kiadását is tervezi.

Wehner Tibor 1948-ban született Sopronban, 1971-ben Szombathelyen népművelés-könyvtár, majd 1982-ben Budapesten művészettörténet szakon végzett. A nyolcvanas évek közepén egyik alapítója volt a szentendrei Art'éria Galériának. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában 1998 és 1999 között főosztályvezetőként dolgozott, majd a Képző- és Iparművészeti Lektorátus dokumentációs osztályának vezetője volt.

A hetvenes évek óta számos könyve, tanulmánya jelent meg a 20-21. századi magyar művészet, elsősorban a szobrászat tárgykörében, több könyvet jegyzett szépíróként, drámáit budapesti és vidéki színházak egyaránt bemutatták.