Ásztai Bálint beszámolója:

A legnagyobb kihívást elsősorban az adta, hogy a tervezési feladat helyszíne saját szülővárosom. Édesanyám, több évtizeden át vezette a helyi Zeneiskolát, a város díszpolgára volt, édesapám is elismert művész itt; én magam is ide jártam óvodába, bölcsődébe, iskolába. Itt kaptam az első fizetésemet (jóga oktatással), itt tanultam meg szaxofonozni és lettem majdnem jazz zenész. Itt lettünk az iskola csapatával megyei másodikok labdarúgásban, nagypályán (kézilabdában elvertek a „móricosok”). Az egyetemi évek alatt régészekkel és Guzsik tanár úrral közösen kutattam a Klissza dűlő titkait és véltük felfedezni az eltűnt pálos kolostor romjait.

Kicsit olyan ez, mintha az ember saját magának tervezne házat. Ilyenkor nehéz „külső szemmel” tekinteni a tervekre és hideg fejjel döntést hozni. Vigyázni kell, hogy a helyi kötelékek ne béklyózzanak meg. Ebben segítségemre volt, hogy két építész kollégám is bekapcsolódott a projektbe: Skultéti Dóra és Kecskés Luca, ők biztos szemmel tudnak véleményt formálni. Emellett a Franciaországban és Hollandiában töltött éveim tapasztalata is segített abban, hogy képes legyek külső szemlélőként tervezni.

Az építési telek egy patak mentén található, a patak a telek északi oldalán fut, mögötte a Pomáz fő geográfiai szépségét adó hegyek láncolata látható. Pomáz - ahogy szokás hívnunk - a „Pilis kapuja”: fél órára van Budapest központjától, de ugyanennyi időre van a misztikus pilisi rengeteg közepétől is. Ezekben a völgyekben futnak össze a mészkő és a vulkanikus hegyek, melyek egy egészen speciális mikrokörnyezetet hoztak létre, néhol teljesen egyedülálló élővilágot alkotva. A hegyek sorából talán az egyik legkarakteresebb a Kő hegy, amelyhez rengeteg ősi legenda szövődik. A Pomázra és Szentendrére érkezőket ez a misztikus, lenyűgöző látvány fogadja, és az óvoda új telkét is ez teríti be.

A tervezéskor tehát az egyik fő szempontunk volt, hogy ezt a fontos sziluettet mindenképp próbáljuk beleszőni az óvoda mindennapjaiba is. A teleknek van egyfajta nyúlványos alakja, így természetesen adódott, hogy az épületet hová helyezzük, egy finom alaprajzi töréssel pedig ki lehetett alakítani egy gazdasági udvart és bejárót, mely a megközelítéstől rejtetten, a gyermekektől távol helyezkedik el.

Alaprajzi elrendezésben a legfontosabb cél az volt, hogy a szorosan meghatározott költségvetés miatt, minél kisebb négyzetméterből tudjuk megoldani az előírásokat. Ez elsősorban a felesleges folyosók és közlekedők kigyomlálásából, és néhány helyiség összevonásából adódott: az épületet a súlypontjában közelítjük meg, innen jobbra és balra középfolyosós rendszerben fűződnek fel a csoportszobák, a tornaterem illetve a gazdasági és igazgatási helyiségek.

Cél volt, hogy a folyosók kifussanak a szabadba, egyik végén a gazdasági rész érhető el, a másikon pedig a Kő hegy látványa köszön be. A folyosók mellé kerültek a „nyitott” öltözők, melyek nem önálló helyiségként, hanem külön térrészekként fűződnek fel a közlekedőre, így növelve a folyosó valódi szélességét. A központi bejáratot kiszélesítettük, keresztbe szeli át az épületet az így létrejövő előcsarnok, melyen keresztül egyenesen az épület nyugati oldalán fekvő ~3-4000 nm-es játszóudvarba jutunk.

Az épület arculatában igyekeztünk egyrészt absztrahált módon visszatükrözni a tájat, ill . helyi épített környezetet is – gondolok itt a pomázi, szentendrei, budakalászi kanyargós, tömör kőfal kerítésekkel határolt utcákra, sikátorokra. Ezek a szempontok az épület formálásában és anyaghasználatában köszönnek vissza.

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.