Ne tessék megijedni – de a végén mindenki… Átharapják egymás nyakát a tisztelt szereplők, így szép sorban átalélnak a vámpírtúlvilágba, de ott sem feltétlen vérbő szegény vámpírok élete, ugyancsak meg kell dolgozni a jó kortyokért. Nemcsak eszkimóból van sok, és nemcsak a fóka kevés…

De a komédia az. Vérbő. A szerző, a rímhányó egykori tanítványa méltó utód, rímei peregnek, a zene és a tánc jócskán rásegít. A darabbal – 0 forintos belépővel – jól indul az idei Szentendrei Teátrum, a S.N.A.SZ. Társulat brillírozik, láthatóan élvezik a játékot a korántsem amatőr előadók – fájdul a rekeszizom és csorog a könny, dagad a szentendrei kebel…

Komoly története van a darabnak:

„Az öregnek nem akaródzik,
A fiatal még vakaródzik.
A grófnő meg csak epekedik
És a vágya cseperedik,
Hogy egy éjjel, rémes kéjjel
Rátörjön egy férfias rémalak,
Ki nappal még néma, vak,
S mozdulatlan a kriptában fekszik…
De éjjel felmelegszik és
Sikeres, eres kalandot keres.”

A Vérszipoly nem mai szülemény, ősbemutatója 1983-ban volt a pesti Egyetemi Színpadon. Azóta sokan tűzték műsorra. Ment a darab a Tháliában, az FMH-ban (Fővárosi Művelődési Ház), a Pólus Film Színházban, a Budaörsi Játékszínben, a Hadart Művészeti Társulat Székesfehérváron, valamint a Velencei Nyári Zenés Esték keretében is bemutatta, életre keltek a bér- és vérszipolyok a Vajdahunyad Várban, sőt – ami igen jó s követendő gyakorlat lenne –, a nagykátai Malom Színházban jeltolmács is hozzájárult az élvezethez.

A sivár és rideg arisztokrata házasságot lenne tehát hivatott felmelegíteni egy jóképű, macsó vámpír – a helyzet nem újkeletű, de a megoldás tán igen. A darab jóval a jelenlegi vámpír-divat előtt
született, s noha nem vagyok ismerős a Twilight világában, megkockáztatom, hogy a Vérszipoly humora egészen sajátos, „romhányis” verselési stílusa „fékezhetetlenül egyedi”, így kiváltképp jóleső, mondhatni ránk fér.

Tökéletes kikapcsolódást nyújtott az este, gratulálok minden résztvevőnek, a rendezőnek, a szereplőknek, a zongoristának – és köszönöm aranyos szomszédasszonyomnak, réges-régi iskolatársamnak, aki ellentmondást nem tűrően felhívta figyelmemet az előadásra, két órával a kezdés előtt – mondhatni sanszot kaptam a S.N.A.SZ.-ra…

Bevallom, „élőben” most ismertem meg ezt a már 1992 óta létező kitűnő csapatot, akiket, mint ismeretes, Györe Zsófinak köszönhetünk. Persze a Társulat tagsága változó, megtalálja az épp aktuális játszókedvűeket, vagy ők a Társulatot, a világot jelentő deszkákat. Jó lenne többször látni őket, hisz a városlakók szeretik a Társulatot, a kiváló szombat esti előadás is közel telt házas, mondjuk 3/4 házas volt, örültem is, hogy beférek.

Köszönet eddigi támogatóiknak, és egyben üzenet, kérés is ez városunk kulturális életének tisztelt szervezői felé.

Tarnóczy Mariann,
egy elvarázsolt néző a sok közül

Fotó: szentendre.hu

Ha érdekelnek a hasonló tartalmú cikkek, lájkold a Facebook oldalunkat: Infováros Szentendre ... és ne felejtsd el a cikket megosztani az ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák azt.